szendrei adam

 „Ezért van, hogy valakinek nem elég 1 millió forintos fizetés” – Interjú Szendrei Ádámmal

Az életünkben a legtöbb időt a munkánknak szenteljük, dolgozunk, hogy megfizessenek minket, és a pénzt magunkra és a családunkra költhessük. Gondolkodás nélkül elhisszük, hogy a normális, ha 65 éves korunkig dolgozunk, hogy aztán nyugdíjba mehessünk. De mi van, ha létezik egy másik út is, mely szabadabb, boldogabb élethez vezet?Szendrei Ádám pénzügyi tanácsadóval beszélgettünk.

 

Ha valaki találkozott már a munkásságoddal vagy egy kicsit olvas rólad a neten, gyorsan kiderül számára, hogy az életfilozófiád kulcsfontosságú eleme a szabadság. Mesélsz arról, hogy ez pontosan mit jelent neked?

Ez egy nagyon jó kérdés! Azt jelenti számomra a szabadság, hogy azt csinálunk az időnkkel, amit akarunk. Azt gondolom, hogy 20-30 évvel ezelőtt nagy szónak számított, ha valaki egy viszonylag jó életszínvonalat elér, és nem irányították ennyire az életünket a fogyasztói döntések.

Tehát tulajdonképpen ezek korlátoznak minket a szabadságunkban?

Azt örököltük a szüleinktől, hogy meg kell küzdenünk azért, hogy jól éljünk és legyen pénzünk. Abba szocializálódunk bele, hogy a fogyasztásban mérjük az életünk sikerességét. Ki hol lakik, ki milyen ruhában jár, kinek milyen autója van. Közben pedig olyan dolgokat áldozunk fel, mint a kapcsolataink, a lelki nyugalmunk és igen, a szabadságunk. Ahelyett, hogy egy nyugodt, boldog, kiegyensúlyozott élet lenne a célunk, kergetjük ezeket az anyagi dolgokat. Pedig nem ezek vezetnek hosszú távú boldogsághoz.

Akkor szerinted mi az, ami boldoggá teszi az embert? És hol látod a pénz helyét a képletben, ha az anyagi dolgok kergetése nem hozza el a várt boldogságot?

Nyilván az közhely, hogy a pénz nem boldogít, mert valamennyi pénzre szükség van. De pénzügyi tanácsadóként is azt láttam, hogy a kiegyensúlyozott élet nem azon múlik, hogy ki mennyit keres. 1-2 milliós havi bevétellel is lehet, hogy ugyanazt a taposómalmot hajtja valaki, csak magasabb szinten. Az a szabadság, hogy nem engedjük, hogy elkapjon minket mindez.

Te szabadnak érzed magad?

Abszolút, még sosem voltam ennyire. Amióta azzal foglalkozom, amit szeretek, magamnak osztom be az időmet, és több időt szánok arra, hogy a belső békémmel foglalkozzak. Könnyű azt gondolni, hogy a körülményeink határozzák meg, hogy hogyan érezzük magunkat, mennyire vagyunk boldogok, de valójában ezek fejleszthető készségek.

A te életedben hogyan sikerült ezt egy magasabb szintre emelni?

Amikor az ember rájön arra, hogy nem a körülmények számítanak, és elkezd gondolkodni a hozzáállásán, akkor óriási előrelépéseket lehet tenni. Nekem például rengeteget számít, hogy nincs a fix munkaidő nyomása, ezáltal többet tudok tenni a fejlődésemért. És ez nem azt jelenti, hogy nem húzom fel magam, vagy nincs rossz napom. De azáltal, hogy gyakorlod kezelni ezeket a dolgokat, már tettél egy hatalmas lépést előre.

És mi van, ha valami nem sikerül, úgy érzed, kudarcot vallottál, vagy ami még rosszabb, hogy totál csőd az életed?

Tedd fel magadnak a kérdést, hogy „Mit tanulhatok ebből?”, és máris más megvilágításba kerül a dolog. Sőt, azt is érdemes végiggondolnod, hogy hányszor aggódtál életed során, és hányra emlékszel vissza. Mindennap aggódunk kisebb-nagyobb dolgok miatt, de valójában, ha kizárólag a jelenben vagyunk, rájövünk, hogy minden rendben.  Persze tudom, hogy az anyagiakért folytatott küzdelemben nehéz ezeken a dolgokon elgondolkodni.

 

Ha szeretnéd egy kicsit összeszedettebben kezelni a pénzügyeidet (és úgy általában az életedet), érdekelnek a befektetések, és el szeretnéd érni a pénzügyi szabadságot, akkor jó szívvel ajánljuk figyelmedbe Ádám tréningjeit. Kattints a képre!

 

 „Lecserélted” az alkalmazotti életformát annak érdekében, hogy vállalkozó legyél. Ez szükséges lépés ahhoz, hogy szabad legyél?

Nem mindenki számára. Van, aki jól érzi magát alkalmazottként, és nagyon szép, boldog életet lehet építeni úgy is. De saját magamon azt tapasztaltam, hogy igen. Nekem nem nyújtott elég szabadságot az alkalmazotti lét, mindig beszorítva éreztem magam. Amíg eljutottam arra a szintre, hogy felmondjak a munkahelyemen, és ténylegesen szabad életet tudjak élni, rengeteget hajtottam, de hiába kerestem átlag fölött, nem voltam elégedett. Amikor azt mondtam, hogy jó, nem érdekel, mennyi lesz a bevételem, azt akarom csinálni, amit szeretek, akkor alakult át a gondolkodásmódom.

Például miben?

Például korábban féltem, hogy nem fogok tudni félretenni, hogy kudarcot vallok, hogy anyagilag rosszabbul járok. De elkezdtem figyelni az érzéseimet, sokkal tudatosabbá váltam, és azt vettem észre, hogy a pénzzel kapcsolatos félelmeim nem szűntek meg attól, hogy nőtt a bevételem. Sőt, amikor nagyon megnőtt, attól kezdtem félni, hogy mi lesz, ha ez megszűnik. És ezért van, hogy valakinek nem elég 800 ezer vagy 1 millió forintos fizetés, mi pedig nem értjük, de valójában nagyon gyorsan alkalmazkodunk az aktuális szinthez.

Azt tapasztalom, hogy a legtöbben tartanak attól, hogy felmondjanak, hiszen a fix keresetüket kockáztatják…

Ezek a félelmek engem is nagyon visszatartottak attól, hogy kilépjek a munkahelyemről, holott utólag ez egy nagyon jó döntés volt. Nagyon sokan halogatják, hiába látják, hogy nem a legjobb, nincs hosszú távú perspektíva, de annyira nem is rossz a helyzet, és ez a langyos víz a legveszélyesebb. De valójában a legfélelmetesebb lépéseinkből lesznek a legnagyobb eredmények.

Hogyan érdemes kezelni a félelmeket egy-egy jelentősebb döntés meghozatala előtt, mint amilyen például a munkahelyváltás?

Azt javaslom, hogy vizsgáld meg a valós kockázatot és a potenciális veszteséget. Például egy állásváltásnál nyilván sokszor kijön, hogy félelmetes kilépni, de mi az, amit veszíthetsz? A legrosszabb, ami történhet, hogy megpróbálod, nem sikerül, és visszamész dolgozni. A nyereség viszont óriási lehet, ha bejön.

És mit tanácsolnál azoknak, akik még nem próbálták ki magukat egy munkahelyen sem? Mi az, ami szerinted első lépés lehet egy pályakezdőnek?

Elmondanám neki, hogy tökre rendben van, hogy fogalma sincs, mit akar csinálni. Ez egy teljesen irreális elvárás feléjük, holott a 40-50 éveseknek sem nagyon van fogalmuk erről. Tehát azt javasolnám, hogy próbáljon ki olyan dolgokat, amelyeket szívesen csinál. Ne az iskolától várja, hogy majd megtanítják, mit kell csinálni, hanem kezdjen el mélyen belemenni abba, ami érdekli, és nézze meg, hogy aki nagyon profi, az mit és hogyan csinál. Róla valószínűleg jó példát lehet venni.

Ha szívesen hallanál még hasonló témában építő jellegű gondolatokat Ádámtól, akkor gyere el a HVG Állásbörzére! Október 2-án 16:20-tól “Egy gyorsabb pálya a pénzügyi szabadság felé” című előadásán megmutatja azt a bizonyos másik utat, amely a szabadabb, boldogabb élethez vezet. Hamarosan a teljes programot is eléred a honlapon!

 

Szerző: Bányai Nikoletta

 

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is, és iratkozz fel Messenger értesítőnkre további cikkekért!  Csatlakozz Facebookon a legújabb rendezvény eseményéhez és kövess minket Instagramon! 🙂

  • Csongor Hajdú

    Ez a gondolat kicsit megütött: „1-2 milliós havi bevétellel is lehet, hogy ugyanazt a taposómalmot hajtja valaki, csak magasabb szinten.”

    A szabadság, függetlenség, elégedettség, boldogság, amit valójában mindannyian keresünk, nem korrelál a jövedelemmel. Sőt, a saját életemben azt látom, hogy sok esetben inkább ellentétes az összefüggés. A magasabb jövedelemért szinte mindig az időnkkel fizetünk, ami épphogy csökkenti a
    szabadság-faktort.