„Mindig tudom, hova akarok eljutni” – Interjú a „redbullos” Takács Ákossal

Takács Ákos nevével elsősorban a Red Bull Hungáriánál befutott kiemelkedő karrierje kapcsán találkozhat a marketingszakma vagy éppen a márka iránt érdeklődő. Olvashatunk a feladatairól, hallgathatunk előadást különböző projektjeiről. De mit lehet tudni a sikerrel és motivációval kapcsolatos gondolatairól? Ehhez hasonló témákról beszélgettünk, és persze szóba került a Red Bull Pilvaker is.

 

Huszonöt évesen kerültél vezetői pozícióba a cégnél, amivel nyilvánvalóan hatalmas felelősséget kaptál a nyakadba. Ez még egy sokkal tapasztaltabb szakembernek is jelentős erőpróbát jelent.

Természetesen számomra is hatalmas kihívás volt, de pont ez motivált és hajtott minden nap előre, még akkor is, amikor nagyon nehéznek tűnt a feladat.


Megfordult valaha a fejedben, hogy túl sok neked mindez?

Nem! Persze voltak nehéz időszakok, nem mondom, hogy néha nem remegett meg a térdem, de én imádtam az ilyen helyzeteket, engem ezek motiváltak, arra ösztökéltek, hogy még nagyobb erőbedobással folytassam. Vagyis folytassuk, hiszen a csapatom nélkül nem tartanánk itt.


Most is szoktad azt érezni bizonyos projektek kapcsán, hogy ismét mélyvízbe dobtak?

Ez nehéz kérdés, ugyanis a legtöbb esetben mi magunk generáljuk a kihívásokat, amikor tervezzük a projektjeinket. A változó körülmények, és az egyre magasabb elvárásaink miatt folyton keressük az új lehetőségeket. Például, hogy hogyan lehetne jobb, érdekesebb egy rendezvény, mit tudnánk csinálni, amit eddig még nem, mi az, ami egyedi és elnyeri a közönségünk tetszését, mivel adhatunk többet és tudjuk őket meglepni.


És sikerül ilyet találni?

Szerencsére általában igen. A Red Bull Pilvaker például egy jó példa erre, ott is igyekszünk évről évre újat adni a közönségnek.


Úgy tudom, ezt az egyik kedvenc projektedként tartod számon.

Igen, a Pilvaker nagyon közel áll hozzám, mindazok mellett, hogy egyébként rengeteg munka van vele. Az összes rendezvényünk közül ez az, ahol tényleg minden apró részlet kidolgozásában részt veszek, és amikor már közeledik az esemény, nem tudok máshol lenni fejben egyáltalán. Persze aztán amikor minden a helyére kerül, és zsúfolásig telik a színház emberekkel, akkor az az érzés mindenért kárpótol egy pillanat alatt. 🙂

 

A következő, 2017. március 15-ei Red Bull Pilvakerre már februárban elkelt az összes jegy, ez is mutatja a rendezvény sikerét. Ha mégsem szeretnél mindenről lemaradni, csekkold a pilvaker.redbull.hu oldalt!

 

Egy ilyen rendezvényt, mint amilyen például a Red Bull Pilvaker, nagyon aprólékosan kell kidolgozni, rengeteg időt és energiát követel meg. Mi motivál a nehéz pillanatokban?

Elsősorban az, hogy imádom csinálni és látom magam előtt a végeredményt. Nem is gondolkozom azon, hogy még milyen sok munka van, csak csinálom. Sokat számít az is, hogy ott van mellettem a csapat, akik mindenben támogatnak, így olykor, ha kezdeném úgy érezni, hogy fáradok, valaki mindig lök rajtam egyet és megyünk tovább.


Fel szoktad írni ezeket a terveket, célokat?

Nem igazán. Mindig tudom, hova akarok eljutni. Olyan értelemben, hogy szerintem egyik lehetőség jön a másik után, és ha úgy érzed, hozzátesznek az életedhez, akkor élni kell velük. Persze vannak stagnáló időszakok is, amikor felkészülhet az ember a következő produktív szakaszra.


Akkor szerinted nem feltétlenül kell hosszú távú célokat kitűzni ahhoz, hogy sikeres lehess?

Inkább úgy mondanám, hogy ez emberfüggő. Van, aki gyermekként kitalálja, mi akar lenni, ekkor még persze mosolygunk rajta, aztán 10-20 év múlva tényleg megvalósítja. Másoknál ez nem ilyen egyértelmű, nekik idő kell ahhoz, hogy formálódjanak. De egyébként meg mi az, hogy valaki sikeres?


Kíváncsi vagyok, szerinted mi.

Nehéz megfogalmazni, mert számomra nem feltétlenül sikeres az az ember, akinek pl. sok pénze van, de amúgy nem elégedett semmivel. Tehát más sikeresnek lenni a munkában, más a magánéletben vagy éppen az élsportban. De az én szemüvegemen át nézve az mindenképpen sikeres, akinek az élet különböző területein sikerül elérnie azt, amire vágyik.


Te már elértél erre a szintre a saját megítélésed szerint?

Vagyis sikeresnek látom-e magam?


Pontosan!

Azt mondanám erre, hogy elégedett vagyok azzal, ahol most vagyok és örülök, hogy így alakultak a dolgok, de sok dolgot szeretnék még megvalósítani és rengeteg tervem van. Megkaptam már párszor, hogy lassítsak egy kicsit és élvezzem a sikereimet. Ennek ellenére soha nem volt olyan, hogy leültem, megveregettem a vállam, és azt mondogattam, „ügyes vagy Ákoska!” Nos, ebben valóban nem vagyok túl erős, tény, hogy mindig azon agyalok, hogy akkor most “hogyan tovább?”.

Mit tanácsolnál egy olyan fiatalnak, aki a pályája elején van, ezért bizonytalan a céljait illetően?

Erre mindig azt szoktam mondani, hogy csinálj olyat, amit szeretsz, de ha ez így nagyon közhelyes lenne, akkor inkább azt tanácsolom, hogy csinálj olyat, ami felé elhivatott tudsz lenni. Ha elszánt vagy és képes vagy áldozatokat hozni, sikeres leszel abban, amit csinálsz.


Ez azért nem hangzik olyan könnyűnek.

Nem is az! De mindenkinek a saját felelőssége, és egyik legnehezebb kihívása, hogy megismerje a saját képességeit, személyiségét, és felmérje, hogy számára mi lenne a legjobb. Rengeteg ember keresi önmagát. Sokakat, ha leültetnénk, és megkérdeznénk, hogy mik a céljai, mik az álmai, mivel szeretne igazán foglalkozni, nem tudná megmondani. Egyrészt mert nincs tisztában azzal, hogy mire képes, miben jó igazán, másrészt mert sokszor ideje sincs arra, hogy elgondolkozzon ezen, olyannyira elkapta a mókuskerék. Pedig amire rááll az ember fejben, az előbb utóbb be is következik, legalábbis én ebben hiszek.

 

 

Az interjút készítette: Bányai Nikoletta

 

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!