Frissdiplomás paradoxon

Tapasztalat nélkül nem vesznek fel tapasztalatot szerezni! Ismerős és bosszantó gondolat, nem igaz? A tinta még meg sem száradt újonnan szerzett oklevelünkön, de a munkaadók már releváns szakmai gyakorlatot várnak tőlünk.

Amit viszont elég nehéz megszereznünk az iskolapadban. Persze lehet mondani: ezért van egyre több egyetemen ez a dolog kötelezővé téve. No, igen, szerepel is önéletrajzomban a hangzatos rész. Négy hónapot töltöttem egy multinacionális cég változás- és felfutásmenedzsment területén mint trainee. Azt meg szépen eltitkolom, hogy ottlétem alatt a legnagyobb változás a fénymásoló gép lecserélése volt. A felfutás menedzsment meg számomra annyit jelentett, hogy gyakran kellett felfutnom kávéért az emeleti automatához. Valójában ez nem sok pluszt adott a szakterületemet illetően. Hacsak nem pályát módosítok és jelentkezek felszolgálónak egy kávéházba.

Ugyanakkor ahány negatív példa, legalább annyi pozitív is. Én sajnos a szerencsétlenebb kategóriába tartoztam. De meg kell jegyeznem, hogy ez részben az én hibám is. Ha kissé rámenősebb vagyok, többet kérdezek, és erőteljesebben kifejezésre juttatom, hogy mi is itt a célom, lehet, hogy most nem siránkoznék. Akkor talán ráeszméltek volna, hogy hetente többször névsorba rendezni a dossziékat nem elégíti ki az igényeimet.

Másik fontos dilemma, amin szintén sok minden múlik, hogy hogyan választunk gyakorlati helyet. Sok csoporttársammal együtt azon az állásponton voltam, hogy mindenképpen nagyvállalatnál kell eltöltenünk a megszabott időt. Elvégre egy neves cég ezerszer jobban mutat a CV-nkben, mint mondjuk a Bélabácsi Bt. De vajon tényleg minden esetben többet tanulhatunk egy multinál? A válasz nem egyértelmű. Egyrészt vannak kitűnően felépített gyakornoki programok. Ezek tényleg valóra váltják a motivációs levelünkben oly gyakran ismételgetett vágyálmunkat: „Szeretném elméleti tudásomat a gyakorlatban is kamatoztatni”.  Ilyen helyre bekerülni általában nem könnyű. A pályázóknak komoly kiválasztási folyamaton kell keresztülmenniük. Teszteket kell megoldaniuk, állásinterjú-szituációban kell helytállniuk.

Azonban a kisebb cégekre sem kell rögtön legyintenünk. Ha átfogóbb képet szeretnénk kapni egy vállalkozás működéséről, ha nem csak egy részterületet szeretnénk látni, akkor jó választás lehet egy ilyen társaság.

Az sem mindegy hogy állunk neki a keresésnek. Először is tisztáznunk kell magunkban, hogy mi a célunk. Találni egy szervezetet, amely leigazolja, hogy teljesítettük a kötelességünket? Netalántán olyan helyre akarunk menni, amivel szakmailag többek leszünk?

Ha csak az a célunk, hogy valahol aláírják a papírunkat, akkor nem érhet csalódás. Bizonyára van pár ismerősünk, aki tud olyan intézményt ajánlani, ahol minimális erőfeszítés mellett megkapjuk az igazolást. Ez kicsit olyan, mint mikor hamburgert akarunk enni és elmegyünk a mekibe. Nincs benne semmi extra, nem jelent gasztronómiai élményt, de a célnak megfelel.

Nem ajánlom azt a megoldást, hogy olyan céghez menjünk, melynek gyakornoki programjáról nincs semmi információnk. Ez igazi zsákbamacska. Jól dolog is kisülhet belőle, de lehet, hogy az egész szenvedés lesz. Folyton ugráltatnak és ránk sózzák azokat a feladatokat, amiket senki nem akar megcsinálni. Olyan, mint a rossz hamburger. Megesszük, mert muszáj, mert éhesek vagyunk, de csak kínlódunk vele, mert kifolyik belőle a mustár meg a ketchup. Ráadásul még csak nem is finom.

Ha igazán ízletest akarunk enni, akkor alaposan körül kell nézni. A megfelelő céget megtalálni sem megy egyik napról a másikra. A pályázási folyamat hosszú, ezért hát jóval a tervezett időszak előtt meg kell kezdeni a keresgélést. De megéri a befektetett energiát. Hisz minden kezdet könnyebb, ha jó tapasztalatok előzik meg.

Szerző: Pigniczki Zsóka